Gleam

  Bolyongó átutazó lehet csupán, ki embertársak sorsába gyakorta betéved, s utána elvész a tudatos Hiány tigris-ketrecei közt; csendet táncol…

    Körülbelül három évig szédítette a gyönyörű bombázó az átlagos, keveset kereső férfit. Aztán úgy körülbelül a harmadik év…

Ismételten kénytelen vagyok szót emelni. Nemrégiben ismét megrendezték a magyar költészet napját. Igaz, nagyon helyesen, és kissé cinikusan, rámenősen. Egy…

    Agytekervények labirintusából mintha egyszerre eltűnt, megszűnt volna az összes maradék érzelmi csecsebecse; empátia-tolerancia, segítő szándék. Elvakítják az embert…

A modern, felszínes, digitális exibicionizmusra berendezkedett groteszk kor kitermelte soroai közül a modernség álruhájába öltözetett túlzásba vitt perc-emberkéket. Senki sem…

  Egyre inkább bedarálódunk a vélt, megtűrt Jelenbe; kapaszkodnánk élhető tunya-közönyökbe, metső karriervágyak, akár mohó keselyűk naponként megkísértenek bennünket céltalan….

Helga egyszer már tényleg karaokizott. Egyik csajos jópofa barátnőjének a szülinapját ünnepelték éppen egy budapesti, kicsit sznobszagú, eliteknek való helyen,…

  Legszívesebben az ember lekapcsolódna élete sínpárjáról tán örökre, ha tehetné; tovatűnődik, miközben mindig elszalasztott, ígéret-létező lehetőségeire belegondol, pedig Sziszifuszi-terhek…

  1989 vízválasztó egy év volt annyi szent. Igaz felsőcsoportos ovódásként akkor még egyáltalán nem az érdekelte, hogy vajon kisiskolásként…

Tudom félsz, mert borús az ég! Ránk vetül a sok baljós árny… De megbolydult e világ rég, Még tombol a…

  Tévedhetetlennek gondolt látó-szemekkel sem biztos, hogy az ember még ráismer igazi ismerőseire, barátaira; beidegzettségek sztereotíp-tudataival egyre előrébb vánszorogni értelmetlen…

Eljött végre, a tündöklő hajnal. Harmat csepp csillan, sok fűszál hegyén. A sötét éj oszlik, jövel a fény. Eljött végre…

A Húséttal rendszerint az volt a baj, hogy  családok – értelemszereűn -, rokonlátogatóba mentek, és ott – sajnos -, szabályosan…

  A látóhatár, melyet sokan még úgy hihettek -, átugorható, megkerülhető félő most csupa zűrzavaros hányadék. Mintha birokra kellene kellnie…

  Jeruzsálem, ismét bolydult. Most mindenki ide tódult. Vágynám már máshol a csendet, De a Császár, ide rendelt. Vasárnap még…

Ha az embernek – történetesen -, egyetlen nap leforgása alatt négyszer kell megtennie a Budaörs-Őrmező távot méghozzá gyorsított gyaloglás üzemmódban,…

    Meg kellett volna mondania neki! Nem is igazán értette, hogy vajon mi romolhalhatott el?! Elvégre nincs abban semmi…

  Mert most kicsit magad is úgy érezheted magad; sarkig idegen vagy s maradtál egészen, barátságot s bajt ritkán ha…

Aznap megint késésben volt, pedig soha az életben nem késett még el szinte sehonnan sem. Sőt! Szándékosan tíz-húsz perccel igyekezett…

  Arcokra sokadszor rákövül a tartózkodó közöny, melyet önző-féltett magányunk szándékos börtönébe bezárunk; mert öntudatlan immár a Lélek is csupán…