Gleam

Irgalom zúgából megkereshetne még pár jóbarát; sikátorok mélyén kóbor, vesztett-kutyák nyüszítenek. Jó volna, ha láthatatlan védőmellény gyanánt egy őrangyal még…

  A csönd a semmiből visszadomborodva még visszanézne, ám nem merészel; őrzi önző Gorgó-zúzódásait, felülről csorog le lassan, akár a…

Mikor egy virág beszél Simogatja eső s a szél   Most csak a világ beszél Arcul vág az eső s…

Hihetetlenül felháborított az a fajta píkirt, szarkasztikus hangnem, melyet volt gimis irodalomtanárnőm használt a napokban egy email-üzenetváltással kapcsolatosan. Úgy fogalmazott,…

  Szétvirrasztott lelkemből egy pillanat – s tán már mindenki megrémül. Aki gyerekkorától tohonya, kövér volt már talpig fegyvertelen s…

Hajnali fél ötkor keltették fel. Még csak éppen pikkadt, és úgy tűnt, hogy ma is sűrű, nehézkes, kánikulával terhes nap…

A nem-látszat kicsinyes, egykedvű metafóráit a lyukas fény is alig háborgatja; aprócska egérlyukak sem készülődnek senki emberfia fogadására. Ugyan, minek…

Egyre messzebb van az éden, Betonozod magad mélyen, Alkotásod rideg, sivár, Lassan lelked sincs már. Egyre rohansz csak előre, Nincs…

Sajnos egy valamit látnunk kell, ha az embernek meghalnak családtagjai, avagy közeli hozzátartozói; a legtöbb esetben a kutya sem fog…

  Jól ismerem én a hajdanán volt Ninive-szagú város összes kicsinyeskedő szennyesét; falak s kapuk már régóta nem fognak kezet…

Barátom Tibor kisétált a nemrégiben épített lakópark társasházának emeleti felvonójából. S bár azt mondják sokan, hogy a lépcsőzés egészséges, ő…

Hősünk Dr. Bauer Richárd közel a negyedik X-hez. A doktor jelző csupán csak félig-meddig jöhetett össze számára, mert a Bölcsészetudományi…

Két álomgyönyörű hölgy beszélget az egyetem mélyföldszintén, tehát közvetlenül a felszín alatt, mintha szándékosan szeretnék kikerülni a legtöbb érthetetlen, avagy…

Az önmagát is megégető, néma téboly, mely test s lélek porából hajdanán vétetett előbb-utóbb önmagát kikészítve, foszlányokra tépve, ordítva szólít…

Halva szült meg engem e por világ, Kőszívem benne, árván botorkált. Énem kereste, hogy miért vagyok… Titkon óvták utam az…

Csütörtök hajnali 2:00 magasságában kissé kotyagos, kómás állapotban, pizsaában botorkáltam ki drága édesanyám hálószobájába, ahol félig takarókba burolózva nyugodtan szundikált,…

Összekuszált, zsibbadt lelkünk még egyre kibogozhatatlan lebeg – de vigyázat, meglehet már nem is annyira sokáig. Bordáink börtön-ketrecében a szív…

Egész álló nap szinte alig kaptam levegőt. Mintha csak úrrá lett volna lelkem titkosabb mélyén valami belső felismerése annak, hogy…

Tegnap megint legalább 200-on volt a magas vérnyomásom. A főorvosnő legalább 6 különféle gyógyszert írt fel drága jó anyámnak, és…

Már mindenki szíve kifosztott kincsesház kell, hogy legyen?! Előre nyújtják nyomorgó kezeiket: koldulnának még, hogy túléljenek. Mert most egyet jelent…