„Hol látjátok azt, hogy a bástyák kérget jelentenek a buzgalom számára, és hogy ők teszik lehetővé a nemzedékek Istenben való elcserélődését az erőd örökkévalóságában? A mérnökök az egészben csak követ, cementet, mértant látnak. Persze, igaz, hogy a bástya kő, cement és mértan. De ezen felül a hajó bordázata is, menedék az egyéni sorsok számára. És én mindenekelőtt az egyéni sorsokban hiszek. Amelyek nem jelentéktelenednek el attól, hogy így körül vannak határolva. Mert egyetlen szál virág is a tavasz megismerésére nyíló ablak. A virággá lett tavasz. Mert számomra semmivel egyenlő az a tavasz, amelyik nem termett virágot.
(…)
Ám melyik mérnök tudja mindezt? Ő azt hiszi, ért a bástyákhoz, hiszen ő építi őket. Meg van róla győződve, hogy az ő mértantudása mindenestől magába foglalja a bástyákat, hiszen elég, ha pontosan alkalmazza a cementre és a kőre, hogy erős legyen a város. Holott más az, ami a lényegüket jelenti, és ha azt kívánnám megmutatni, mi is a valóságban egy bástya, akkor magam köré gyűjtenélek benneteket, és ti az évek folyamán lassan értenétek meg őket, anélkül, hogy valaha is kimerítenénk ezt a munkát, mert nincs szó, amelybe beleférne a lényegük. ” Citadella