„…aki felismeri a szobor mosolyát, a táj szépségét vagy a templom csendjét, Istent leli meg. Mert túlhalad a tárgyon, hogy elérjen a zárókőig, a szavakon, hogy meghallja a himnuszt, és az éjszakán meg a csillagokon, hogy megérezze az örökkévalóságot. Mert Isten szavaid értelme, szavaid pedig, ha van értelmük, Istent mutatják meg neked. Ha megindítanak a kis gyermek könnyei, nyílt tengerre táruló apró ablakok. Mert ilyenkor nem ezek a könnyek, hanem minden könny kelt benned visszhangot. A gyermek csak kézen fog, hogy tanítson.” (Citadella)

„…az emberépítésben mindenekfelett nem az a fontos, hogy oktasd, (…) hanem hogy felemeld, és elvezesd azokra az emeletekre, azokra a szintekre, ahol már nem a dolgok vannak, hanem a dolgokat egybekötő isteni csomóból született arcok.” (Citadella)

„Rabjaimmal követ töretek. Ők meg csak törik, de közben üresek maradnak. Ha azonban a házadat építed, hiszed-e, hogy te is ugyanazokat a köveket töröd? Te házfalat építesz, és mozdulataidat nem büntetésnek érzed, hanem himnusznak.” (Citadella)