*Szent Rókus kápolna ajtajára kifüggesztett ima*

A mélységből kiáltok hozzád, hallgasd meg Uram.
Taníts engem, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
S hogyan kell örülni a megérdemelt könnyben.
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,
S az alázatosság színtelenségét okosan csillogtassam.
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
S hogyan a féktelen erővel szemben egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
S alázatosan megadjam magam a léleknek.
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek,
S hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak,
S fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak
Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam,
S hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne add meg mindig amit nagyon kérek,
Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.
Engedd a világot okosan szeretni,
Csak Magadat ne hagyd soha elfeledni.
Ez a kiáltásom, s ez maradjon végleg,
De ha másként szólnék, nagyon szépen kérlek,
Ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád
Hiszen a melységből kiáltok fel Hozzád.
(Új E.1975.X.19.)