A sátán négy kedvelt taktikája

Minden mérkőzésben, így a szellemi harcban is fontos, hogy kiismerjük az ellenfél taktikáját.

1. Megtévesztés

Jézus figyelmeztetése szerint a sátán „hazug, és a hazugság atyja” (Jn 8,44). Üres ígéretekkel ámítja az embert. Azt hazudja, hogy boldogabbak leszünk, ha elkövetünk valamilyen bűnt vagy megtagadjuk az igazságot. Ám bármilyen örömet hoz is a bűn, az öröm csak egy ideig tart, azután elmúlik. Viszont szinte minden bűnös cselekvésből súlyos szenvedések fakadnak. Sokszor tapasztaljuk ezt, mégis felülünk a hitegetésnek.

Megtéveszt azzal is, hogy bonyolítja a dolgokat, különösen a gondolatainkban. Így próbálja elhomályosítani az alapvető igazságot kétes tetteinkkel kapcsolatban. Sugallatára körmönfont kibúvókat keresünk: különféle nehézségeket, kivételeket, esetleges szívfacsaró következményeket hozunk fel annak igazolására, hogy amit teszünk, helyes és jó.

A szavak manipulálásával is megtéveszt. Így lesz a magzat feldarabolása és megölése „reproduktív szabadság”, a paráznaság „együttélés”, a fajtalanság „meleg életstílus”. Ragyogó hitünk ősi bölcsessége így válik „sötétséggé” és „tudatlansággá”, a házasság több ezer éves intézményének újradefiniálása pedig a „házasság szabadságává”. A sátán csúsztatásai nyomán könnyebben mondjuk, hogy „nem olyan súlyos” az, amit Isten bűnnek nevez.

Az infomációözön is a sátáni megtévesztés eszköze. Az információ nem azonos az igazsággal. Lehet adatokat ravaszul úgy összeállítani, hogy hamis megállapításokat támasszanak alá. Lehet tényeket és számokat úgy hangsúlyozni, hogy elsikkadjanak a másik oldal igazságai. Így az önmagában igaz információ is a megtévesztés eszköze lehet. A hírközlő média és más hírforrások sokszor azzal gyakorolják leginkább a hatalmukat, amiről hallgatnak.

2. Megosztás

A sátán neve görögül diabolosz, a diaballein igéből, ami azt jelenti: szétdobálni. Jézus viszont szenvedése előestéjén azért könyörgött, hogy egyek legyünk (ld. Jn 17,22). Imája és a kereszten véghezvitt műve arra irányult, hogy megszüntesse a sátántól eredő széthúzást.

A sátán megosztó tevékenysége a saját lelkünkben kezdődik. Egymásnak feszülnek nemes, alkotó, jó szándékaink és alantas, bűnös, romboló indulataink. E küzdelemben sokszor úgy érezzük, kettészakadunk – ahogy Pál apostol írja: „nem a jót teszem, amit akarok… bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.” (Róm 7,19-21) A benső megosztás a sátán műve. Jézus pedig a Lélek szerinti élettel ajándékoz meg, amelyben megszűnik a meghasonlás (Róm 8).

A belső egységünk elleni támadás számos külső megosztottságban gyűrűzik tovább. A széthúzást sok minden táplálja: harag, régi sérülések, neheztelés, félelelmek, félreértések, kapzsiság, gőg, erőszakosság, türelmetlenség – s a sátán alaposan kihasználja valamennyit. Azt sugallja, hogy tökéletesebb, kívánatosabb embereket keressünk; ezért aztán sokan elhagyják házastársukat, családjukat, templomi közösségüket, abban a hiú reményben, hogy máshol tökéletesebb embereket és helyzeteket találnak.

A sátán célja mindig az, hogy széthúzást idézzen elő bennünk és körülöttünk. Jó, ha felismerjük, hogy bármi miatt küzdünk másokkal, valójában egyetlen közös ellenségünk van, aki egymás ellen akar fordítani és tönkre akar tenni valamennyiünket. „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,12) A torzsalkodók mindjárt kibékülnek, ha az ajtajuknál fegyveres rabló motoz. Vegyük észre a rablót, és tegyük félre a jelentéktelenebb viszálykodásokat!

3. Elterelés

Legfőbb célunk Isten és a ránk váró mennyei boldogság. A sátán mindent megtesz, hogy e legfőbb, igazi célunktól eltereljen. Egyeseket túlzottan a világ mulandó dolgai felé fordít: olyan elfoglaltak, hogy nincs idejük imádkozni, templomba menni, lelkileg táplálkozni, a ránk váró örök valóságra gondolni.

Másokat mulandó dolgok miatti félelelmre késztet. Ezer földi dolog miatt nyugtalankodnak, ám közben megfeledkeznek az egyetlen félnivalótól: a ránk váró ítélettől. Jézus így int: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!” (Mt 10,28). Vagyis ha egyetlen félelmünk az, hogy el ne veszítsük Istent, akkor egyéb félelmeink megfelelő perspektívába kerülnek, sőt talán meg is szűnnek.

A sátáni elterelés lényege: jelentéktelenebb dologokra irányítja a figyelmünket, hogy ne azzal foglalkozzunk, ami igazán fontos, vagyis erkölcsi döntéseinkkel és egész életünk irányával. Mindig a legfontosabbat tartsuk hát szem előtt, és ne engedjük, hogy lényegtelen dolgokra terelődjön a figyelmünk!

4. Elkedvetlenítés

Jó, ha a keresztény ember magas célokat tűz maga elé. A sátán azonban ezt a jót is mérgezni próbálja. A magas célokhoz ugyanis hosszú út vezet. Nem jönnek azonnal a kívánt eredmények. Így a sátán kísértése nyomán könnyen türelmetlenné és szeretetlenné válunk magunkkal és másokkal szemben. Egyesek annyira elkeserednek saját maguk vagy mások miatt, hogy feladják a megszentelődésért folytatott küzdelmet. Mások elhagyják az Egyházat, amiért oly sok hibát látnak tagjaiban. (Mintha valaki otthagyná az edzőtermet, mert ott sok kövér embert lát.)

A sátán azért is tudja kedvünket szegni, mert céljaink általában nem végesek. Mindig lehet tovább fejlődni, többet tenni. Itt lép közbe a sátán. Ha ugyanis lehet többet tenni, azt úgy is felfoghatjuk, hogy mindeddig nem tettünk eleget. Ezzel próbál letörni: azt sugallja, hogy teljesíthetetlen követelményeket állítsunk magunk elé.

Olyan egyszerű dolgokkal is próbálja elvenni a kedvünket, mint a kimerültség, a mindannyiunk által megtapasztalt személyes kudarcok, gyengeségek és sok más akadály, ami hozzátartozik emberi állapotunkhoz és ahhoz, hogy bukott világban élünk, ahol korlátozottak az erőforrások.

A sátán azért akar kedvetlenné tenni és elkeseríteni, hogy feladjuk a küzdelmet. Mesterkedése ellen egyedül az alázat vértez fel. Az alázat az önmagunkkal kapcsolatos igazság elfogadása. Megtanít, hogy lassan, lépésenként haladunk előre; hogy tényleg vannak hibáink, és hogy olyan világban élünk, amely messze nem tökéletes.

Érdemes mindezt alázattal átgondolnunk. Erősebben fogunk Istenre támaszkodni, és egyre jobban fogunk bízni gondviselő segítségében. És érdemes megjegyeznünk a sátán négy gyakori taktikáját. Ha felismerjük, megtettük az első lépést, hogy le is győzzük.

rKatt.hu

Msgr. Charles Pope-nak Fr. Louis Cameli: The Devil You Don’t Know (A sátán, akit nem ismersz) című, 2011-ben megjelent könyvéről írtösszefoglalója alapján

Forrás: https://christianae.wordpress.com/2014/07/10/a-satan-negy-kedvelt-taktikaja/

Felajánlották Magyarországot Jézus Szentséges Szívének

2015. június 2-án a Szent István-bazilikában a száz évvel ezelőtti püspöki kari felajánlás évfordulóján Erdő Péter bíboros vezetésével a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai szentmise keretében ajánlották fel Magyarországot Jézus Szentséges Szívének.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Jézus Szentséges Szívéről bemutatott votív szentmisén részt vettek az MKPK tagjai, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papsága, a szerzetesrendek képviselői és az ünneplő hívő közösség.


Az alábbiakban közöljük Erdő Péter bíboros homíliáját.

Sokan kérdezték már a történelem során, hogy nem újkori jelenség-e csupán az egyházban Jézus Szívének tisztelete. A közvéleményben ez a gondolat szorosan összefonódik Alacoque Szent Margit látomásaival, amelyek kétségtelenül nagy lendületet adtak a Jézus Szíve-tisztelet elterjedésének. Méltán bizakodunk Jézus ígéreteiben. Ma is eleven értéke vallási életünknek az elsőpénteki szentgyónás és szentáldozás. Egyházmegyénk plébániáit látogatva örömmel láttam, hogy hívő közösségeink nagy többségében ma is elevenen él az elsőpéntek szokása. Mégis, a Jézus Szíve-tiszteletnek az újkori formáknál sokkal mélyebb gyökerei vannak az egyház hitében.

Az Ószövetség a szív fogalmával az egész embert, az ember egész személyes működését jelölte. Így a szívet nem csupán az érzelmek, hanem például a gondolkodás székhelyének is tekintették. Az Újszövetségben már személyesen Jézus Szívéről olvasunk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” – mondja az Üdvözítő. Amikor pedig Krisztus kereszthalálának történetében azt halljuk, hogy a katona lándzsája átverte Jézus oldalát és sebhelyéből vér és víz folyt, erről Szent János apostol olyan ünnepélyesen tesz tanúságot, hogy biztosak lehetünk benne: ő ebben a jelenetben hitünk egyik legnagyobb, központi igazságát látta. János evangéliuma alapján a legrégibb keresztény szerzők is a keresztség és az Eucharisztia jelképét látták ebben a vízben és ebben a vérben, vagyis azt az igazságot, hogy Krisztus kereszthalála által kegyelmet és örök életet adott nekünk. Így szól erről Szent Iustinus, Lyoni Szent Irenaeus, de Tertullianus és Szent Cyprianus is. A középkor vallásos elmélkedésében tovább bontakozott Jézus Szívének tisztelete: ebben látták Krisztus szeretetének kifejeződését jegyese, az egyház iránt. Sőt, egyesek a Teremtés könyvének mélyebb értelmét fedezték fel benne, mondván: ahogyan a Biblia leírása szerint Isten az első Ádám oldalbordájából alkotta Évát, úgy Krisztusnak, a második Ádámnak lándzsával átvert szívéből keletkezett az egyház.


Jézus Szíve tisztelete ma is időszerű. Ha körülnézünk a világban, sokszor szorongva látjuk, hogy nem a józan ész és a szeretet irányítja az életünket, sőt az egész emberi közösség is mintha történelmi, társadalmi csapdába került volna. Riadtan keressük, de mindmáig nem találjuk a módját, hogy úgy működjön a gazdaság, a tudomány, hogy ne pusztítsa a környezetet és az emberiség élete földünkön ne váljon egyre nehezebbé, talán lehetetlenné. Joggal érezzük magunkat úgy, mint a híres varázslóinas, aki hatalmas erőket szabadított fel, de azután nem tudott uralkodni rajtuk. Ha az emberiség a világban önmagára van utalva, a látható világ pedig értelem és cél nélkül sodródik a létben, akkor nehéz meggyőzni az egyes embert, hogy miért kell vágyait mérsékelnie, tekintettel lennie másokra, felelősséget vállalni a jövőért, és reménykedni abban, hogy életünk munkájának, igyekezetének és akár szenvedésének is valamilyen értelme és értéke van.


Jézus Szíve azt jelképezi számunkra, hogy a világ nem értelmetlen és az ember nincs egyedül: Jézus személyében maga Isten szeret bennünket, gondoskodik rólunk, és létünket is fenyegető botladozásainkat mégiscsak átöleli jóságával. Ezért van mély és egyetemes értelme annak a rövid fohásznak, amelyet ma is elimádkoznak a hívő katolikus emberek: „Jézus Szentséges Szíve, bízom benned!” Ebben a fohászban remény és jövendő van. Ez a fohász értelmet és erőt tud adni az életünknek. Ugyanilyen joggal imádkozzuk azt is: „Jézus Szentséges Szíve, jöjjön el a te országod!” Bízunk abban, hogy a végső időkben, pontosabban az idők végén, Isten szeretete az emberiség iránt nyilvánvalóvá válik. Új eget és új földet várunk, ahol nem kell már tükörben és homályosan szemlélni a minket megalkotó és létben tartó isteni szeretetet, hanem nyilvánvaló lesz számunkra, hogy mindent személyesen a minket szerető Istennek köszönhetünk.


A mai szentmise végén megújítjuk hazánk felajánlását Jézus Szentséges Szívének. Ezt az imádságot alig eltérő formában már Vaszary Kolos prímás elmondta a millennium évében, 1915-ben pedig Csernoch János vezetésével püspöki karunk ajánlotta fel a háborútól és reménytelenségtől gyötört Magyarországot az isteni szívnek. Amikor most, száz év múltán megújítjuk ezt a felajánlást, mai fájdalmainkra, lelkiismeret-furdalásainkra és reményeinkre gondolunk. A több mint hatmillió abortuszra, az elöregedő társadalomra, arra, hogy népünk szinte hánykolódik azon a tengeren, amit a globális gazdaság és politika, az emberiség elemi erejű mozgásai viharként korbácsolnak. Hinnünk kell abban, hogy a mindenható Isten szemében értékesek vagyunk, hogy szeret minket. Csak így van értelme jószándékú igyekezetünknek, amely emberi mértékkel gyengének látszik, de ha Isten tervéhez igazodik, részese lehet a Mennyei Atya már köztünk lévő és az idők végén kiteljesedő országának, amelynek eljövetelét a Miatyánkban nap, mint nap kérjük.

undefined
Ferenc pápa újra és újra felhívja a figyelmünket az irgalmasság értékére és fontosságára. Az utóbbi évtizedekben széles körben elterjedt az Isteni Irgalmasság tisztelete. Szent Fausztina nővér megvilágosult írásai alapján a minket szenvedésével megváltó, nekünk mindig megbocsátani kész és minket messze érdemeink felett ajándékaival elhalmozó Krisztus szeretetét tiszteljük. Az Isteni Irgalmasság nagy titkára is olyan kép emlékeztet minket, amelyen a fénylő sugarak Jézus Szívéből indulnak ki. Akárhogyan szemléljük emberi tekintetünkkel, mindig Isten szeretetéhez jutunk. Ez a szeretet legyen bizalmunk forrása, ez adjon életet és lelki megerősödést egész magyar egyházunknak és népünknek. Ámen.


A szentmise végén a kihelyezett Oltáriszentség előtt a jelenlévők elimádkozták a Jézus Szíve-litániát, majd az alábbi imádsággal a püspöki konferencia tagjai felajánlották Magyarországot Jézus Szentséges Szívének.

Jézus Krisztus, Urunk és Mesterünk! Száz esztendővel ezelőtt püspöki karunk tagjai Csernoch János prímás vezetésével Szentséges Szívednek ajánlották fel országunkat és népünket. Hálát adunk szereteted csodálatos ajándékáért: azért, hogy minden történelmi katasztrófa és megpróbáltatás ellenére ma ismét itt lehetünk és megújíthatjuk ezt a felajánlást.


Imádandó Megváltó, aki szentséges Szívedet mindenkor kitárod az egész emberiség előtt, aki irgalmasságod számtalan csodáját éreztetted már nemzetünkkel, engedd, hogy gyermeki bizalommal közeledjünk végtelen szereteted kimeríthetetlen forrásához, és esedezve kérjünk, terjeszd ki hatalmas oltalmadat szeretett hazánk fölé! Hárítsd el róla haragodat és büntetésed súlyos csapásait! Adj világosságot és erőt népünknek, hogy a mai időkben, amikor az emberiség és az egyház történetében nagy változások zajlanak, felismerhessük és követhessük szent akaratodat! Védelmezd egész országunkat, amely magát teljesen Szent Szívednek ajánlja.

Fogadd kegyesen alázatos hódolatunkat, és bocsásd meg bűneinket, amelyek szeretetedre és irgalmadra érdemtelenekké tesznek minket. Áldd meg bűnbánó és hűségre térő népedet, szenteld meg, és tartsd távol a kor szelleme által fenyegető veszélyektől. Erősítsd szívünkben a szent hitet, amelyhez atyáink hűségesen ragaszkodtak. Építsd és szilárdítsd a lelkek egységét, hogy mint egy hazának gyermekei, megértéssel és kölcsönös szeretettel haladjunk az üdvösség útján. Erősítsd szívünkben a hívő odaadást, az erényességet és az állhatatosságot! Add meg mindnyájunknak a békét, a te szent békédet, amit a világ nem tud megadni. Urunk, Jézus Krisztus, alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint! Ámen.


A szentmise szentségi áldással ért véget.

A Jézus Szíve tisztelet tárgya:

– Jézus testi szíve, mivel a Fiúval egyesülve isteni, ezért imádásra méltó Szív

– Jézus testi szíve, mivel Jézus istenemberi szeretetének székhelye és forrása, szereti ugyanis mennyei Atyját és az embereket.

– Jézus szeretete, ő ugyanis szívéből merített erőt az üdvözítésünkhöz szükséges magasztos és csodálatos tettei végrehajtásához. Ezeket most is véghez viszi az Oltáriszentségben való jelenlétében.

Jézus Szívének tisztelete az egyház kezdete óta megtalálható liturgikus gyakorlatunkban.

(Katolikus.hu)

Fotó: Lambert Attila

FORRÁS: Magyar Kurír

Szentlélek Úristen, aki mindenható vagy és a legfőbb Atyával és Fiúval egylényegű és egyformán örökkévaló és aki mindkettőjüktől kimondhatatlanul származol, méltóztassál szívembe szállani és űzd el, csodálatos Megvilágosító, gyarlóságomnak sötétségét, hogy az Istennek Igéjét, üdvösségem szerzőjét, mindig lelkemben hordozzam. Te vagy, Uram, az ész világossága, Te vagy a Lélek ereje, Te a létek élete. Te adtad meg a szent apostoloknak, hogy teljességgel megismerjék a megváltás titkait és tévedhetetlen igazsággal hirdessék a hitet. Te adtad meg a boldog vértanúknak a szent szabadság bátorságát, hogy ne rettegjenek a világ fejedelmeitől és állhatatos türelemmel szenvedjék el a legválogatottabb kínzásokat. Te szólottál a próféták ajkán, te szilárdítottad meg a pátriárkák hitét. Te adtál minden szenteknek akaratot, készséget és minden erények virágait, amikkel a mennyet megérdemlették. Hát én, szerencsétlen bűnös, miképen üdvözülhetnék nélküled, mikor nélküled még azt sem tudom, hogyan kell imádkoznom? Bizonnyal, Uram, elhal az én lelkem, ha te elhagyod, amint a test is meghal, ha elszáll belőle a lélek. Érzem, Uram, érzem, hogy így van, hisz amikor titkos kegyelmed által belém száll a te erőd, tüstént föléled az én lelkem. Szállj hát belém, örök Élet! Gyújtsd lángra lelkemnek fagyát szereteted tüzével. Adj vizet fejemre és olvaszd föl szívemnek megkövesedett keménységét; hiszen a világ teremtésekor is a vizek fölött lebegtél, Uram! és most is a forrásvíz éltető hullámaiba költözöl a lelkek megtisztítására. Szállj hát belém a töredelem vizével és add nekem a könnyek italát. Jaj nekem, szerencsétlen bűnösnek, aki naponkint siralmas vétkeket követek el és még sem tudok sírni. Azért, Uram, permetezzen rám kegyelmed esője, hogy lelkem, amely elhagyta az élet forrását és elszáradt, föléledjen látogatásod leheletétől. Kész az én szívem, kész az én szívem, íme, Uram, fölnyitom előtted lelkemnek minden zugát, kitárom keblem rejtekét és epedve várom jöttödet. Jöjj, kérlek, Igazság Lelke, űzze el tőlem hatalmad minden tévedésnek sötétségét. Ragadd meg az én szívemet, töröld le róla lángoló erőddel minden bűnnek és hibának rozsdáját és a renyheség szellemét, amely annyira ellenkezik veled, tartsd távol minden érzékeimtől. Keljen föl az Isten és szóródjanak szét az ellenségei, fussanak orcái elől, akik gyűlölik őt. Foszoljanak szerte, mint a füst, pusztuljanak el a bűnösök az Úr színe elől, mint a viasz megolvad a tűzben. Jöjj, kérlek, jöjj. Igazság áldott Lelke, tedd, hogy magamnak meghaljak és teneked éljek. Égess engem tisztára és add, hogy meghaljak a bűnök világa számára. Jöjj, kérlek, örök áldásnak Lelke, áraszd el kimondhatatlan édességeddel lelkemnek minden rejtekét. Válassz ki. Uram, a magad számára engem, add, hogy egészen a tied legyek és semmiben ne idegenkedjem tőled; hanem te élj bennem egyedül és tedd, hogy én neked éljek egyedül, aki élsz és dicsőségeskedel a tökéletes Szentháromságban, egy és igaz Isten mindörökkön örökké. Ámen. (DAMIANI SZENT PÉTER (1027—1072) )

Isteni Irgalmasság Rózsafüzére

monstrance_divine_mercy _rays

Keresztvetés

Bevezetés:
1 Miatyánk
+ 1 Üdvözlégy
+ 1 Hiszekegy

Nagy szemekre:
Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, – engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.

Kis szemekre (10x):
Jézus fájdalmas szenvedéséért – irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Záró ima (3x):
Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan Isten, – irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Ámen.

Keresztvetés

Jézusom bízom Benned

 

Elmélkedés
Keresztút. 
A penitencia királya

Teljes bíbordíszben, koronával fején, jogarral kezében, kísérettel lép föl s vonul el a keresztúton a penitencia királya. Aki ezt megérti, sírni kezd, – aki elindul nyomában nem győzi tisztára mosni lelkét.

Jézus alázatba s szenvedésbe öltözve eleget tesz bűneinkért; mélyebben fölfogva bűneimért.
Mert akit a penitencia kegyelme megérint, annak szemei előtt a passió izgalmas jeleneteinek alakjai szétfoszlanak, a zaj elcsitul, Jeruzsálem környéke puszta lesz, a két lator keresztje eltűnik s a lélek magára marad Jézusával.
Keresztje előtt térdelek, vérének csepegését hallom, összes kínja lelkemre borul; megnyitja ajkait s kérdi: “Ember, mit tettél?” S öntudatom feleli s az egész világnak kiáltja: Vétkeztem! Bűneimet senkivel meg nem oszthatom, értük mások könnyeit föl nem ajánlom; hisz úgy állok itt, mintha az egész világban én magam volnék, mintha nem volna anyám, atyám, barátom! Ezek tényleg most számba nem kerülnek; mert nekem, nekem magamnak kell penitenciát tartanom!

 

De a penitencia érzése tüzesebb s mélyebb; azt az az öntudat, hogy vétkeztem, nem jellemzi eléggé. Jézus, miután kérdőre vont, magára veszi bűneimet; megrémülve kérdezem: Mit akarsz Uram? Hová mész? “Kereszthalálba”, feleli. Én voltam a bűnös, de a penitenciát az Úr Jézus tartotta meg helyettem s meghalt értem. Értem halt meg. Ne mondd, hogy sokakért halt meg. Minden virág a földön azt mondhatja: A nap értem van az égen. Belőle, általa élek. Úgy az Úr Jézus értem szenved; értem gyullad ki a lelke vérvörösen. S azt mondják a szentek: Értem, értem halt meg, ezt mondja a Szent Szűz a maga módja szerint; ezt mondom én is: Értem, értem szenved; úgy szeret, hogy értem halt meg!

 

Erőszakos, szenvedélyes bánattá válik szeretetem, ha hozzágondolom, hogy hol volnék nélküle. Bűnben születtem; ha jogról van szó, nincs a kegyelemre nagyobb jogom, mint a kannibál négereknek! Örvényből, poklokból emel ki minket Jézus megváltó szeretete. Ha az Úr nem könyörül rajtunk – lettünk volna, mint Szodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához. Azért karoljuk át a keresztet, bűnösök és szentek. Nem, nem szentek; itt nincsenek szentek; a kereszt alatt a ragyogó szentek is mind, mind elkárhozandó lelkek. Az Ő kegyelméből lettek szentek, lettek bűnbánó, lettek szerető lelkek! A kereszt alatt megszállja őket is méltatlanságuk érzete, nem találják helyüket. Zsákba öltöznek Jolánta, Margit, Kinga, Erzsébet: penitenciát tartanak és sírnak! Mindnyájan lelkek vagyunk, akikhez lehajolt a keresztre feszítettnek kegyelme s fölemelt minket.

(Prohászka Ottokár)

“Milyen kincseket tudsz találni egy nehéz helyzetben? -Tudod rájöttem arra, hogy egy nehéz helyzet után jobban észrevettem az élet szépségét, megértettem, hogy milyen fontos vagyok a társaimnak, rá kellett döbbennem, hogy mennyire szeretnek az emberek, vagy , ha nem, akkor kiket kell elengednem az életemből. Beismertem, hogy kik fontosak számomra, és megláttam, hogy kiknek vagyok fontos én. És amit talán legelsőnek kellett volna mondanom, rá kellett jönnöm, hogy mennyire szeret engem az Isten…És szabaddá válni…Szabadnak lenni kötődésektől, olyan dolgoktól, személyektől, amelyek, és akik nem segítenek előrehaladni, és szabadnak lenni arra, hogy életcélodnak megfelelően hozd meg a döntéseket az életedben…” (Nemes Ödön)

>>><<<

Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket, a rossz tettek, a bűnök lehúznak, beszennyeznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré. Nem tudunk úgy hazudozni, hogy ne váljunk előbb-utóbb hazuggá. Tetteink meghatároznak minket.” Böjte Csaba

A szent mise értékei

Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.

A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.

A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg.

Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.

Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.

Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.

Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.

Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.

Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.

A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek – különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.

A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.

A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!

A sátán gyengébb lesz veled szemben.

A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)

A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.

„Egy-két óra hosszat tart ez az élet, s utána a jutalom végtelen. De ha semmi jutalomra sem volna kilátásunk s ingyen kellene megtennünk azt, amit az Úr nekünk tanácsolt, akkor is megvolna az a nagy elégtételünk, hogy legalább valamiben utánozhattuk Ő Szent Felségét. Ez a címer legyen tehát mindig a mi zászlónkon! Érvényesüljön nálunk a szegénység mindenben […], főleg azonban gondolkodásunkban. […] amint Szent Klára mondta: hatalmas védőfal a szegénység.”