Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből(Sermo 46, 10-11: CCL 41, 536-538)

Készülj fel a megpróbáltatásokra! Már hallottátok, mit tesznek előszeretettel a rossz pásztorok. Most lássátok azt is, mit hanyagolnak el. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet, vagyis amelyiknek a csontja tört, nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük (Ez 34, 4), elpusztítottátok és levágtátok őket. Gyenge a bárány, ha olyan gyenge a lelkiereje, hogy nem tud ellenállni a kísértéseknek, amikor azok váratlanul és készületlenül meglepik. A hanyag pásztor az ilyen benne bízó báránynak nem mondja: Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra! Keményítsd meg szíved és légy állhatatos! (Sir 2, 1). Aki ugyanis így beszél, az megerősíti azt a gyengét, és a gyengéből erőset formál, hogy az ilyen, amikor hisz, ne e világ sikereiben bízzék. Mert ha arra tanították, hogy e világ sikereiben reménykedjék, akkor e sikerekkel együtt maga is tönkremegy, a rászakadó balsorstól sebeket kap, sőt talán bele is hal. Aki így épít, az nem sziklára építi híveit, hanem csak homokra. A szikla pedig Krisztus volt (1 Kor 10, 4). A kereszténynek Krisztus szenvedését kell utánoznia, nem pedig gyönyöröket hajhásznia. A gyenge megerősödik, ha azt mondják neki: „Számolnod kell ugyan e világ kísértéseivel, de mindezekből kiment téged az Úr, ha szíved nem fordul el tőle. Mert ő éppen azért jött szenvedni, azért jött meghalni, azért hagyta magát leköpdösni, tövissel megkoronázni, szidalmakkal illetni és végül a fára szegezni, hogy megerősítse szívedet. Ő mindezt érted tette, és te semmit se tettél: sem érte, sem magadért.” De hát miféle emberek azok, akik attól félnek, hogy megsértik azokat, akiket figyelmeztetnek, és ezért nemcsak hogy nem készítik fel őket a fenyegető kísértésekre, hanem egyenesen evilági boldogulást ígérnek nekik, holott Isten ezt nem ígérte meg ennek a világnak! ő előre megmondta, hogy egészen a világ végéig szenvedés szenvedést ér e földön. És te mégis azt akarod, hogy éppen a keresztény ember legyen mentes ezektől a szenvedésektől? Hiszen neki éppen azért kell többet szenvednie ebben a világban, mert keresztény. Az Apostol ugyanis ezt mondja: Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztusban (2 Tim 3, 12). Mármost, ha neked úgy tetszik, a pásztor, aki azt keresi, ami a tiéd, és nem azt, ami Jézus Krisztusé, azt mondaná: Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztusban, akkor te azt válaszold neki: „Ha Krisztusban buzgón élsz, akkor minden javad bőséges lesz. És ha most nincsenek is gyermekeid, majd lesznek, és felneveled mindegyiket, és egyiket sem fogod elveszíteni.” Hát ilyen a te építményed? Vigyázz, mit teszel, mire alapozol! Homokra építesz. Rászakad majd a zápor, ráömlik majd az ár, süvít majd a szél, és nekizúdul annak a háznak. Az összedől majd, és nagy romhalmazzá válik. Vidd mélyebbre a homoknál, és építsd rá a sziklára: Krisztusban legyen, aki keresztény akar lenni. Fordítsa figyelmét Krisztus meg nem érdemelt szenvedéseire, arra figyeljen, aki bűn nélkül volt, és visszafizette azt, amit nem ő rontott el. Figyeljen a Szentírásra, amely ezt mondja neki: Az Úr megostoroz mindenkit, akit fiává fogad (Zsid 12, 6). Vagy készüljön fel tehát a megostorozásra, vagy pedig ne akarja, hogy gyermekévé fogadja.

Mik a bűnök? – Örökös NEM-ek!

Szól az Isten: Szeress mindenkit!
Felel az ember: NEM! – Ő bántott meg, nem bocsátok meg neki!

Szól az Isten: Tarts Uradnak engem!
Felel az ember: NEM! – Az Úr én vagyok, azt teszek, amit akarok! Nem parancsolsz nekem!

Szól az Isten: Szenteld meg a vasárnapot, ünnepelj, pihenj!
Felel az ember: NEM érek rá! Kevés az időm, sok a dolgom, nem pihenhetek.

Szól az Isten a természet törvényeivel…
Szól az Isten a Szentírás lapjain…
Szól az Isten Fia, Jézus által…
Szól az Egyházán keresztül…
Szól Szentlelkével…
Szól állandóan…

ÉS VÁRJA AZ   I G E N – t, és mi harsogjuk a   N E M – et.

Mi ez? – Ez a bűn!

Ha az Isten több gyermeket akar egy családban, de csak egyet, vagy egyet sem vállalnak a házastársak…
Ha az Isten káromkodás és trágárság-mentes beszédet akar, de az emberek szája mégis szemetes kuka…
Ha az Isten tisztajegyeseket akar, de azok már tucatnyi másnak odadobták testüket, mielőtt a választott egyetlent megjutalmazhatnák vele.
Ha az Isten hűséget kíván, de a férj-feleségek boldog-boldogtalannal összeállva csalják meg egymást…
Ha az Isten a javak igazságos elosztását akarja, de az emberek harácsolnak, ,,szereznek”, sikkasztanak, lopnak, rabolnak…
Ha az Isten azt kívánja: igazak legyünk,… az emberek “átrázzák” egymást, hazudnak maguknak is,
az Istennek is hazudnak, ha takargatni akarják szenvedéseiket, hazudnak, ha előnyös, hazudnak, ha félnek…
Minden ellenkezés Isten akaratával: egy-egy bűn, egy-egy visszahúzó erő… mennyi ilyen van az
életünkben, és mégis sok ember alig talál bűnt, amikor végre gyónásra szánja rá magát.

Forrás: http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_196.html

DOBÓ ISTVÁN IMÁJA (Az Egri csillagokból)

Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat
s benne ezt a maroknyi, elszánt népet…
A Te nagy mindenségedben
kicsi semmiség ez a földi világ.
Ó, de minekünk ez a mindenségünk!

Ha kell a mi életünk, vedd el Uram, tőlünk!
Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt!
Csak ez az ország maradjon meg…
ez a kis Magyarország.

Mária, Jézus anyja,
Magyarország védő asszonya!
A Te képedet hordozzuk zászlóinkon.
A Te nevedet milliók ajka énekli magyarul!
Könyörülj érettünk!

Szent István király! Nézz alá az égből!
Nézd pusztuló országodat,
veszendő nemzetedet!
Nézd Egert, ahol még állnak a Te templomod falai,
és ahol még a Te nyelveden,
a Te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót.
Mozdulj meg mennyei sátorodban,
Szent István király; ó borulj az Isten lába elé!
Isten, Isten! Legyen szíved a miénk!

A fájdalmas Szűzanya

Amikor az Úr vérében megköti az új és örök szövetséget az Atyaisten és az emberiség között, akkor azok között is új és örök szövetséget akar létrehozni, akik hisznek benne, akik már tagjai ennek az örök Isten-ember szövetségnek. Nemcsak az Istennel való szövetség új: soha nem létezett s az előzőekből elképzelhetetlen; és örök, vagyis Isten részéről végleges, olyannyira, hogy még a bűnök sem tudják szétszakítani – hiszen éppen a bűnök bocsánatában áll –, hanem ezentúl minden emberi kapcsolat új és örök, amely az új és örök szövetségben élők, a Krisztus-hívők között létesül. Tehát többé sem a házastársak, sem szülők és gyermekek, sem az igaz barátok kapcsolata nem épülhet csupán a testre és vérre, vonzalomra és rokonszenvre, közös értékrendre, hanem mindezeken túl ez a krisztusi új és örök szövetség kell hogy legyen az alapja.

Ha ez feltárul a házasságban, a családban, az a házasság, az a családi élet ragyogó jele lesz a Szentháromság közösségének, és a házastársak, szülők és gyermekek valami olyat élnek meg, amit soha senki még a történelem folyamán. Ugyanígy, ha két ember barátságában egyre inkább ez a szövetség válik alappá, ez a barátság túllépi a szokásos barátságok kategóriáját és szókészletét, s olyan tapasztalatokra vezet, melyekről csak a legnagyobb szentek – mint Vazul és Gergely – tudnak hitelesen beszélni.

Urunk, Jézus Krisztus, kérünk, ragyogtasd fel előttünk azt az új, örökkévalóságra nyíló kapcsolatot, melyet a kereszt alatt álló édesanyád és a szeretett tanítvány között létesítettél, Segíts, hogy mi, akik szeretjük egymást itt a földön, merjük rászánni magunkat, s minden érzésen, élményen túl erre a létezés legvégső mélységeiben felvázolódó, új és örök szövetségre építsük kapcsolatunkat. A Boldogságos Szent Szűz, a fájdalmak Anyja közbenjárására add kegyelmedet, hogy a kereszt alatt vele állva szívünk megnyíljék misztériumaid befogadására, s feltámadásod erejéből már itt e földön megnyilvánuljon rajtunk a Te új minőségű, örök dicsőségben ragyogó életed.
(Barsi Balázs)

Reményik Sándor – Lefelé menet

Máté 17.

1.
„Elváltozék…” Köntöse, mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes,
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sáppad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad.
Jézus a völgyben is Jézus marad.
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát.
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban
Nem látjuk többé az Isten fiát.

2.
Testvérem, társam, embernek fia.
Igaz: a hegyen nem maradhatunk.
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen.

Kolozsvár, 1931. február 22.

IMA A MAGYAROK NAGYASSZONYÁHOZ

undefined

Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária Emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál.

Hozzád kiállottak őseink és minden ínségükből kiszabadultak; mert folyton-folyvást vigyázott éber szemed örökségedre, ó mindörökké áldott Nagyasszonyunk! Ezt mi biztosra vévén gyakran folyamodtunk hozzád és tapasztalásból tudjuk, és bízvást el is mondhatjuk, hogy egyedül szószólásod miatt áldott meg minket az Úr. Ez a remény éltet most is, ez a bizodalom lelkesít, hogy oltalmad szárnyai alatt keressünk menedéket, mi, a te néped, örökséged és hű nyájad, kik szentséges Fiadról vagyunk elnevezve, különös pártfogásodért pedig hazánkat Mária országának hívjuk és valljuk.

Azért emeljük föl tehát hozzád szívünket, imádkozásra kulcsolt kezünkkel együtt, hogy nagy alázattal kitárjuk színed előtt könyörgésünket. Oltalmazzad is, esengve esdünk, és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki gonosz ellen édes hazánkat, hogy mindenkor virágzó legyen Isten dicsőségére és néped vigasztalására. Legyen eszköz benne a te esedezésed, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitvallást idehaza és mindenütt széles e világon fölmagasztalás érje; hazánk püspöki karának, a főpásztoroknak és az egész papságnak nyerj isteni segítő kegyelmet, nekünk pedig, híveidnek, tanulékony, engedelmes és az élő hit cselekedeteivel s gyümölcseivel bővelkedő szívet, hogy meg ne nehezteljen szent Fiad reánk és országát tőlünk joggal el ne vonja…

Légy minden bajos ügyeinkben szószólónk szent Fiadnál, hogy az ő akaratja szerint rendezzük életünket és téged mindenkor Nagyasszonyunknak, különös pártfogónknak valljunk és tiszteljünk is életünknek minden napjaiban. Kelj fel tehát, édes jó Anyánk! Te uralkodjál felettünk és szent Fiad, Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk.

Fogadd kegyesen hódoló szívünk esdeklését; melyet ezúttal színed elé terjesztettünk, hogy közbenjárásod ereje által megsegítve, a jelen élet viszontagságai után a síron túl az örökkévaló boldogságra juthassunk.

Ti pedig, édes magyar hazánk védőszentjei: Adalbert püspök, István, első király, Imre herceg, Mór és Gellért püspökök, László király, Erzsébet asszony, nemkülönben boldog Margit, Kinga és Jolán, IV. Béla király leányai, valamint boldog Márk, István és Menyhért kassai vértanúk, Isten minden dicsőült szentjeivel együtt esedezzetek érettünk a mi Urunk Jézus Krisztusnál.

Ámen.                                                                                                                                          Eszterházy Pál

 

 

 MAGYAROK NAGYASSZONYA KÖNYÖRÖGJ ÉRTÜNK

“Divatos lett a mai világban, hogy mindenki mindenhez felületesen, de nagyon határozottan hozzászól. Félelmetes az a bátorság, ahogyan biztos próbák nélkül megszólnak, elítélnek, sárral dobálóznak az emberek! Ezek a felületes kirohanások mély sebeket okoznak! Az ilyen stílus nemcsak az evangéliumtól van fényévekre, hanem a holnapot építő, normális emberi kommunikációtól is! Ez az ítélkező, mindent leszóló, nyafogó vírus feltartóztathatatlanul ott burjánzik a közösségeinkben, mondhatni, szívesen látott vendég lett. Az ebola vírus is támad, de ellene összerándulunk, védekezünk, próbáljuk bölcsen legyőzni azt! A büntetés nélkül társait elítélő, megszóló, kigúnyoló ember társadalmunk ebolája, mely biztosan szétrágja, megöli közösségeinket, ha nem védekezünk ellene! Régebben azt mondták, egy tisztességes polgár, egy úriember, nem beszélve keresztényről, nem engedhet meg magának bármilyen stílust, mert aki nem tud vigyázni a modorára, az nem való tisztességes emberek közösségébe, azzal nem ülünk le egy asztalhoz! Jó lenne megtanulni ezt őseinktől!” Böjte Csaba

Bevándorlók…

2241. A lehetőség határain belül a gazdagabb országok tartoznak befogadni az idegent, aki biztonságot és alapvető megélhetést keres, amit szülőföldjén nem találhat meg. A közhatalom tartsa tiszteletben a természetes jogot, amely a vendéget a befogadó oltalma alá helyezi.

A politikai hatóságok a rájuk bízott közjó érdekében a bevándorlási jog gyakorlását különböző jogi feltételekhez köthetik, különösen azáltal, hogy a bevándorlókat kötelezik bizonyos dolgokra a befogadó országgal szemben. A bevándorlónak hálával tiszteletben kell tartania a fogadó ország anyagi és szellemi hagyományait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez.

2433. A munkához és hivatásszerű foglalkozáshoz mindenki számára biztosítani kell a lehetőséget minden igazságtalan megkülönböztetés nélkül: férfiaknak és nőknek, egészségeseknek és csökkent munkaképességűeknek, őslakosoknak és bevándorlóknak. A körülmények függvényében a társadalomnak a maga részéről segítenie kell az állampolgárokat, hogy munkát és alkalmazást szerezzenek maguknak.

Forrás: A Katolikus Egyház Katekizmusa

dr. gyóni Zlinszky János (1928. március 7. – 2015. június 18.) – URAM, HISZEM…

Uram, hiszem, hogy mindöröktől fogva
Ki van jelölve már az én helyem,
Hogy életemnek megszabtad útját,
Uram, hiszem, hogy terved van velem!

Kis hangya helye – egy a milliók közt?
Egyszerűen tégla templomod falán?
Hajódon egy szeg? egy betű a könyvben?
Vagy szőlőben egy munkás kéz talán?

Uram, akarok állni ama helyen,
Amelyre szántál, önként, szabadon,
Legyen derűs bár, vagy sötét az élet,
A Te nevedben állni akarom!

S ha többre hívnál, építőmesternek,
Hajókormányhoz, azt is köszönöm!
Tudom, hogy nehéz lesz akkor az éltem,
De Te segítesz, hisz Érted küszködöm!…

Uram, add kérlek, hogy boldogan éljek,
Tebenned hívőn, szépen, szabadon,
Dalos lélekkel nyugodtan dolgozzam
Új életet keltve a romokon!

Add, hogy együtt sokan dícsérjünk Téged
Boldog magyarok: annak, ki megáld
Minden munkánkban az Ő békéjével,
Zengjük a forró hála himnuszát!

De Uram, hogyha más életre szántál,
Én szívesen veszem keresztedet,
S ha megsegíted ezt a gyönge vállat,
Én akarlak követni Tégedet!

… Uram, hiszem, hogy megszabtad a helyem,
Mutasd meg nékem, kérlek, hol van az,
S én addig akarok ott csendben állni,
Míg egyszer majd Te el nem szólítasz!

Manréza, 1948.