A. C. Portalatin – Csöndes litánia

A szóért, mely bőrünk alatt lüktet…
A szóért, amelytől szomjazunk…
A szóért, amely ködbe vonja a derűs horizontot…
A szóért, mely hangja a nyelvnek…
A szóért, mely a szakadék felé visz…
Ezért és még sok minden másért
El ne vedd tőlünk testté-lett Igédet, Uram!

A szóért: atom…
A szóért: bomba…
A szóért: rakéta…
A szóért: halál…
Ezért és még sok minden másért
El ne vedd tőlünk testté-lett Igédet, Uram!

Közzétéve ...

Böjt…

Kiálts teli torokkal, ne kíméld, hanem emeld fel hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek az ő bűnét, és Jákob házának az ő vétkét! Engem keresnek nap mint nap, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik, és Istene döntését nem hagyta el. Igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének közeledni Istenhez. “Miért böjtöltünk, ha nem láttad, miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?” Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és minden robotmunkásotokat hajszoljátok. Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök, ököllel lesújtva gonoszul. Ne úgy böjtöljetek, mint ma, hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok! Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak?
Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: “Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.
Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt. (Iz. 58,1-14.)

Közzétéve ...

Nem mondhatunk igent is és nemet is….

“Istenbe vetett szerelmetes bizalmunk forrása, hogy bízunk az Ő mindenhatóságában, végtelen bölcsességében és szeretetében. Ő szeret engem. Nemcsak azért vagyok itt, hogy betöltsek egy helyet, nemcsak azért, hogy teljes legyen a létszám. Neki célja van velem, tudom. Ő ezt a célt eléri, hacsak én nem gördítek elébe akadályt. Ő nem fog engem kényszeríteni. Azért van ma annyi nehézség mindenütt, mert nem bízunk az Anyaszentegyház tanításában.
Nem élhetünk kettős életet, nem mondhatunk igent és nemet is, hogy akarom is meg nem is; hogy szent akarok lenni, és ugyanakkor mégsem akarok.” Teréz anya

Közzétéve ...

Adventbe lépve…

“Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.”

Közzétéve ...

Szedő Dénes – Keresztút

I.Futsz az Úrtól hasztalan: áll előtted szótalan.
II. Élet fáját ölelem: erős, mint a szerelem.
III.Kereszt súlya malomkő: földi ember esendő.
IV.Szerető szív valahány, egytől egyig mind anyám.
V. Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts.
VI. Vérben ázott arcomat, jegykendőül elfogadd.
VII.Másodízben bukom el, terhem elnyom s fölemel.
VIII.Élő fába fejsze vág, mit remél a száraz ág?
IX.Hegytetőn, hol nincsen út, elnyúlt testem ingyen Út.
X. Mért csupán az ingem kell? Ölts magadra Engem fel.
XI.Vas szögekkel veretem, aki gyűlöl, szeretem.
XII.Föld is, ég is elhagyott, két lator közt lankadok.
XIII. Megfeszített Istened, szép szelíden ölbe vedd.
XIV.Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen.

Smikál György – Szonettbe zárt ima

Lángolj fel bennem én erős Istenem!
Égess keményre, perzselj tisztára
Vonj engem szépséged parazsára
Engedj pihennem hófehér szíveden!

Tárulj fel előttem rejtőző Istenem!
A szív tüzéből, lángból lépj elő
Kozmikus rendben nyugodt, szent Erő
Mint kőben a csend, úgy maradj meg bennem!

S ha földre buknék a hosszú futásban
Erősítsen meg szent kezed, s állva
Emeljen arcod fénylő magasába!

Őrizz meg engem örökre magadnak
Foglalj le, Istenem, hogy szavamnak
Mindig Te légy alfája, ómegája!

Aranyszavú Szent Péter püspök 43. beszéde, részlet

„Testvérek, három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti.
Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek a kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre.
Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Érezzen együtt az éhezővel, mert aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele. Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél. Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja másoktól azt, amit önmagának követel.
Ember, légy önmagad számára az irgalmasság mintája. Ezért másokkal szemben éppúgy haladék nélkül, ugyanolyan módon és éppen olyan mértékben gyakorold az irgalmasságot, mint ahogyan, amennyire és amilyen gyorsan kívánod azt magadnak.
Tehát az imádság, az irgalmasság és a böjt legyen számunkra együttes oltalom Istennél: legyen együttes közbenjárónk és értünk való hármas könyörgés.
Amit tehát a gőg miatt elvesztettünk, szerezzük vissza böjtöléssel. Lelkünket böjtölés által tegyük áldozattá, mert a próféta tanúsága szerint ennél semmi kedvesebbet sem ajánlhatnánk fel Istennek, hiszen ezt tanítja: Áldozat Istennek a töredelmes lélek: a megtört és megalázott szívet Isten nem veti meg (vö. Zsolt 50, 19).
Ember, ajánld fel tehát lelkedet Istennek. Ajánld fel böjtölésed áldozatát, hogy tiszta, szent és élő áldozat legyen, amely magad számára is maradjon meg, de ugyanakkor legyen adomány Istennek. Nincs mentsége annak, aki ezt megtagadja Istentől; mert ha oda tudja magát adni, lesz mentsége.
Ha elfogadjuk a fentieket, akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki, ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület, akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság. Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a testét, gyökeresen irtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő nem gyűjt be gyümölcsöt.
Böjtölő, hiábavaló a te böjtölésed, ha hiányzik belőled az irgalmasság. Böjtölő testvér, csak az áramlik majd vissza bőségesen a te csűrödbe, amit irgalmasságod által előbb te kiárasztottál. Vigyázz tehát, ember, nehogy elveszítsd azt, amit magadnak akarsz megőrizni; azzal gyűjts magadnak, hogy másoknak bőségesen adsz. Ember, amit a szegénynek adsz, azt magadnak adod, mert nem lesz az a tied, amit másoknak oda nem adsz.”

(Aranyszavú Szent Péter püspök 43. beszéde, részlet)

“Mikor azt mondtam,
hogy lábam kicsúszik alólam,
kegyelmed, Uram, megtámasztott engem.
Mikor megsokasodik bennem az aggódás,
vigasztalásod megvidámítja lelkemet.”

Zsolt.94,18-19.

Szent Ágoston – Arcodat keresem, Uram…

Arcodat keresem, Uram, Istenem, egyetlen reményem!
Hallgass meg engem,
nehogy megfáradva ne akarjalak keresni Téged;
add, hogy mindig égő nyugtalansággal keressem Arcodat!
Te adj erőt keresésedhez, aki megadtad, hogy
megtaláljalak Téged, és reményt adtál,
hogy egyre jobban megtaláljalak.

Előtted van erőm és erőtlenségem: őrizd meg
erőm és gyógyítsd meg gyengeségemet!
Előtted tudásom és tudatlanságom;
ahol ajtót nyitottál, engedj belépnem;
ahol bezártad az ajtót , nyisd meg zörgetésemre!
Emlékezzem rád, ismerjelek meg és szeresselek téged!
Növeld bennem ezt a hármat, mígnem teljesen
újjáalakítasz engem…

Szabadíts meg, Istenem, a bőbeszédűségtől,
amely miatt lelkem mélyén szenvedek;
lelkem nyomorúság tekinteted előtt, de irgalmasságodba
menekül.
Mert gondolkodásom akkor sem csitul el,
amikor szám hallgat…
Számos gondolatom támad: tudod, emberi gondolatok,
mivel hiábavalók…

Add, hogy ne egyezzek bele e gondolatokba…
és ne merüljek beléjük, mint valami álomba…
Amikor eljutunk hozzád, megszűnnek ezek a szavak,
amelyeket szaporítunk, anélkül, hogy elérnénk téged:
akkor majd egyedül te maradsz minden mindenben:
akkor majd vég nélkül ismételünk, együtt dicsőítve téged,
és benned egyek leszünk…
Amen.

Szent Ágoston