Szent Ágoston – Arcodat keresem, Uram…

Arcodat keresem, Uram, Istenem, egyetlen reményem!
Hallgass meg engem,
nehogy megfáradva ne akarjalak keresni Téged;
add, hogy mindig égő nyugtalansággal keressem Arcodat!
Te adj erőt keresésedhez, aki megadtad, hogy
megtaláljalak Téged, és reményt adtál,
hogy egyre jobban megtaláljalak.

Előtted van erőm és erőtlenségem: őrizd meg
erőm és gyógyítsd meg gyengeségemet!
Előtted tudásom és tudatlanságom;
ahol ajtót nyitottál, engedj belépnem;
ahol bezártad az ajtót , nyisd meg zörgetésemre!
Emlékezzem rád, ismerjelek meg és szeresselek téged!
Növeld bennem ezt a hármat, mígnem teljesen
újjáalakítasz engem…

Szabadíts meg, Istenem, a bőbeszédűségtől,
amely miatt lelkem mélyén szenvedek;
lelkem nyomorúság tekinteted előtt, de irgalmasságodba
menekül.
Mert gondolkodásom akkor sem csitul el,
amikor szám hallgat…
Számos gondolatom támad: tudod, emberi gondolatok,
mivel hiábavalók…

Add, hogy ne egyezzek bele e gondolatokba…
és ne merüljek beléjük, mint valami álomba…
Amikor eljutunk hozzád, megszűnnek ezek a szavak,
amelyeket szaporítunk, anélkül, hogy elérnénk téged:
akkor majd egyedül te maradsz minden mindenben:
akkor majd vég nélkül ismételünk, együtt dicsőítve téged,
és benned egyek leszünk…
Amen.

Szent Ágoston


Vélemény, hozzászólás?