Pilinszky János – IMÁDSÁGÉRT

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon
és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.
Hogy az éjszaka csöndjében
asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz,
ami mellől senki se hiányozhat.
Ahhoz az asztalhoz, hol a nappal és a csillagokkal együtt
a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a Te békéd világít.
Igen, hogy helyet foglalhassak már most
egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál,
amit egy öröklétre megígértél,
s aminek egyedül a Te békéd a lámpása, eledele és terítéke.
Add meg előlegként azt a csendet,
azt az asztalt, ahol minden civódás,
félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre,
ahol mindenki helyet kap, a maga helyét,
s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát,
s színét vesztve elpárolog.
Nevezz meg valódi nevünkön,
mivel valamennyien szenvedünk attól,
hogy álnéven élünk, telve álnoksággal,
amit magunk fabrikáltunk;
mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak
és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál.
Valódi neve csak keveseknek van itt a földön.
Kivétel alig.
Szentjeid között talán Bach, talán Mozart.
Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve
és Mozartnak Mozart…
Mint vándornak megérkeznie a tengerpartra,
szívem és értelmem elhallgat
már a távoli közelségedtől is,
meghallva a végtelen intelligencia hullámverését…
Add, hogy imámban ne kérjek semmit,
de annál inkább hallhassalak és hallgassalak téged.
Fáradt vagyok, Istenem,
kifárasztottak ,kéréseim”,
és megtéptek a világ ,,kérései”.
Apostolod mondta, hogy a szeretet
irgalmas, türelmes, nem kér
és nem panaszkodik.
Add, hogy sose kívánjak ,,színen lenni”.
A világnak amúgy is kötelező olvasmánya
a ,,zűrzavar kézikönyve”.
Ha lehet, ragaszd össze lapjait, megértek a csirizre.

 


Vélemény, hozzászólás?