Reményik Sándor – És a szívem is elhagyott engem…

Ez a legnagyobb bűn.

Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.

Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.

Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy simogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.

Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.

Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon…” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!

És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül – szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.

Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, –
Szeretni akarok.

(Zsoltárok könyve 40: 13)

Közzétéve ...

Böjte Csaba – Nagyböjti gondolatok

Mindannyiunkban Isten csodás kincsei, a meghallgatott imákra adott válaszai rejlenek. Mint a vasérc vagy az arany a tárnák mélyén, az igazgyöngy a kagylóban a tenger fenekén, ott lapul benned, bennem a képlet, mely orvossággá válva, életet menthet, a tervrajz, melyből kígyózó út lesz, hogy testvéredhez vezesse lépteid. Benned van a béke terv, melyet ha alázattal megfogalmazol és kimondasz hangosan, elhallgatnak a fegyverek, és mosoly költözik a gyermekek arcára.
A titok, a csoda benned van! A nagyböjt szent idejében még inkább mint máskor. Felszínes csapongások, üres lötyögések helyett, magadba kell mélyedned, hogy felfedezd lelkedben rejlő értékeket. Merülj alá a csendben! Csodálatos érzés ott bent meghallani a verset, meglátni a festményt, a képletet, a megoldást, és szépen vázlatokat készítve, lassan világra szülni azt. Egy gondolat, mely nemcsak neked fontos, ott lent, belsődben kezd körvonalazódni, még csak dereng, de Te érzed, hogy belőled kikívánkozik. S mint a bányász a mély üregben, sötétben egyedül, dolgozol, megfogod, megfogalmazod, felszínre hozod, hogy megajándékozd vele a világot. Csodálatos érzés szülőanyja lenni egy igazi értéknek, egy szellemi kincsnek, melyben az emberek meghallgatott imáikra adott választ találnak.
Persze a gonosz szeretné elhitetni, hogy Te értéktelen vagy, meddő föld, üres puszta. Azt hazudja, hogy benned nincsenek igazgyöngyök, kár is lemerülnöd a hullámok alá, úgysem találsz ott önmagadban semmit. Azt mondja: szórakozz, légy vidám, élj a mának, magadnak, neked sem ad senki semmit ingyen! Ne hidd el neki, hazudik: Te Isten gyermeke vagy, felbontatlan levél, melyre a Teremtő az ő gyermekei iránti végtelen szeretetét írta, fogalmazta meg csodálatosan. Általad akarja tovább teremteni a világot az Isten, választ küldeni a sokakat gyötrő kérdésekre. Ne veszítsd el magad, mert válasz vagy valakiknek, sokaknak! Kicsinységed ne aggasszon, piciny ceruza heggyel írtak remekműveket!

Közzétéve ...

Szent Ágoston idézetek

“Szeressük embertársunkat,
vagy azért mert jó,
vagy azért,
hogy jó legyen.”


“Aki nem szenved kísértést, az nincs próbára téve.  Aki pedig nincs kipróbálva, az nem halad előre.” 

Közzétéve ...

Ima

Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére. Rendezd el Istenem életemet és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem és megtegyem, amit kívánsz, és úgy tegyem meg, ahogyan kell, és amint lelkemnek javára válik.
Add Uram, Istenem, hogy erőm se a jóban, se a rosszban ne fogyatkozzon meg: a jó ne tegyen kevéllyé, a rossz dolgok ne ernyesszenek el. Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájjon semmi, csak az, ami eltávolít Tőled. Ne féljek más rosszallásától, csak a Tiédtől. Értéktelenedjen el előttem, Uram, mindaz, ami múlandó és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Ne örüljek annak az örömnek, amely Nélküled való.
Add meg, Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek – ellentmondás nélkül, tiszta – romlottság nélkül, alázatos – képmutatás nélkül, vidám – könnyelműség nélkül, éretten komoly – nehézkesség nélkül, tevékeny – felületesség nélkül, Téged félő – kétségbeesés nélkül, igazmondó – kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem – fellengzés nélkül.
Ajándékozz meg Uram, Istenem, értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen.
Kérlek, add Uram, hogy földi halálom után Veled élhessek az örökkévalóságban.

Közzétéve ...

Tusakodsz a kereszt ellen…

„Tusakodsz a kereszt ellen, amelyre rászegezett az Isten? Lázadozol: Isten egyáltalában nem mutatkozik most méltónak arra, hogy szeresd? Mit is csinálsz tulajdonképpen? A kereszten függsz, és le akarod tépni a kezeidet és lábadat a szegekről. De mit érsz el ezzel? Sebeid még mélyebbek és nagyobbak lesznek – ennyi az eredmény.
Tehát fogadd el a keresztet, mondj igent a szenvedésre, ha éppenséggel az jutott most számodra osztályrészül. Suttogjad: „Uram, legyen meg a te akaratod.” Rögtön érzed az enyhülést, a lelki vagy testi fájdalom elviselhetőbb lesz, mert most szövetségre lép erőtlenségeddel az Isten ereje és türelme.”

Közzétéve ...

A. C. Portalatin – Csöndes litánia

A szóért, mely bőrünk alatt lüktet…
A szóért, amelytől szomjazunk…
A szóért, amely ködbe vonja a derűs horizontot…
A szóért, mely hangja a nyelvnek…
A szóért, mely a szakadék felé visz…
Ezért és még sok minden másért
El ne vedd tőlünk testté-lett Igédet, Uram!

A szóért: atom…
A szóért: bomba…
A szóért: rakéta…
A szóért: halál…
Ezért és még sok minden másért
El ne vedd tőlünk testté-lett Igédet, Uram!

Közzétéve ...

Böjt…

Kiálts teli torokkal, ne kíméld, hanem emeld fel hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek az ő bűnét, és Jákob házának az ő vétkét! Engem keresnek nap mint nap, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik, és Istene döntését nem hagyta el. Igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének közeledni Istenhez. “Miért böjtöltünk, ha nem láttad, miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?” Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és minden robotmunkásotokat hajszoljátok. Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök, ököllel lesújtva gonoszul. Ne úgy böjtöljetek, mint ma, hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok! Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak?
Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: “Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.
Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt. (Iz. 58,1-14.)

Közzétéve ...

Nem mondhatunk igent is és nemet is….

“Istenbe vetett szerelmetes bizalmunk forrása, hogy bízunk az Ő mindenhatóságában, végtelen bölcsességében és szeretetében. Ő szeret engem. Nemcsak azért vagyok itt, hogy betöltsek egy helyet, nemcsak azért, hogy teljes legyen a létszám. Neki célja van velem, tudom. Ő ezt a célt eléri, hacsak én nem gördítek elébe akadályt. Ő nem fog engem kényszeríteni. Azért van ma annyi nehézség mindenütt, mert nem bízunk az Anyaszentegyház tanításában.
Nem élhetünk kettős életet, nem mondhatunk igent és nemet is, hogy akarom is meg nem is; hogy szent akarok lenni, és ugyanakkor mégsem akarok.” Teréz anya

Közzétéve ...

Adventbe lépve…

“Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utol mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen.”

Közzétéve ...